Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi [antikvár]

Régi harangjaink kutatása a medievisztika külön, sőt különleges fejezete. Különlegessé teszi, hogy a vizsgálat tárgya nehezen, esetenként csak rendkívüli erőfeszítéssel közelíthető meg és dokumentálható a tudomány számára, de különleges maga az eredmény is, amennyiben igen nagy mennyiségű, kiemelkedő műgonddal megformált, felirattani és egyháztörténeti szempontból egyaránt jelentős emlékanyagot tesz közkinccsé, a harangokon található különféle díszek, reliefek és medaillonok a művészettörténeti kutatás váratlan nyereségét jelentik, a technikai és hangtani elemzések fontossága pedig önmagáért beszél. Jelentőségüket érzékelteti, hogy ezek az igényes és költséges tárgyak a művesség legmagasabb szintjét képviselik, amit egy falusi vagy mezővárosi közösség a középkorban még elérhetett. Mivel a bronzöntés rendszerint a templomépítés vagy bővítés záróaktusa volt, a középkori harangok és keresztelőkutak építéstörténeti forrásként is figyelemre méltóak.