Értelmiség és rendszerváltás [antikvár]

Minden korszak politkájában fontos, miként ítélik meg az értelmiséget, mert a réteg kultúrateremtő és közvetítő szerepén túlmenően fontos pozíciókat tölt be a hatalmi, a politikai, az igazgatási és gazdasági szervezetekben. A társadalmi-politikai robbanások különösen felfokozzák az értelmiség iránti érdeklődést. Nem véletlenül van jelentősége az értelmiségnek Magyarországon az 1945-1946-os rendszerváltás, a politikai pluralizmus megteremtésekor. A demokrácia, a szabad véleménynyilvánítás, az eltérő érdekek küzdelmében megnőtt az értelmiség szerepe. A háború utáni újjáépítés és modernizáció sem volt elképzelhető az intelligencia cselekvő részvétele nélkül. A kulturális-tudományos átalakulás, oktatási reform egyaránt növelte az értelmiség iránti érdeklődést. 1945-1946-ban a legkülönbözőbb területekről érték kihívások az értelmiséget, mivel azonban a rendszerváltozás elsősorban politikai természetű, ezért a kismonográfia az értelmiség és a politika viszonyára helyezi a hangsúlyt. A könyv megírására a napjainkban is lezajló rendszerváltozás által felszínre hozott analóg aktualitása mellett az ösztönzött, hogy az eddig megjelent tanulmányok, monográfiák a problémához más aspektusból és részben eltérő szemlélettel közelítenek. Bibó István 1946-1947-ben készült tanulmányai elsősorban - közigazgatástudományi aspektusból foglalkoznak az értelmiség és a rendszerváltás problémáival. A társadalmi reform és a közigazgatás kérdéskörében megjelent dolgozata elsődlegesen elméleti szempontból elemzik a közigazgatási értelmiség és a rendszerváltás összefüggéseit. Jakab Miklós: Társadalmi változás és a magyar értelmiség 1944-1948 c. monográfiájában az értelmiség különböző csoportjainak a demokratikus átalakulásban betöltött szerepét elsősorban nem a politikai pluralizmus aspektusából elemzi. Németh József: A műszaki értelmiség a felszabadulás után (1945-1948) c. könyvében a műszakiakat érintő valamennyi területet feltárta. Azonban Németh József disszertációja sem politológiai elemzés. Huszár Tibor értelmiség szociológiai tanulmányai és a felszabadulás utáni magyar értelmiséget elemző munkái nagy segítséget jelentenek a korszak megértéséhez, de Huszár Tibor sem a politika-tudományi feldolgozásra törekedett. Pándi Ilona: A haladó magyar értelmiség útja c. esszéjében nem a pluralizmus aspektusából elemzi az értelmiség helyzetét. Balogh Sándor: A Magyar Kommunista Párt értelmiségpolitikájának felszabadulás utáni történetéről az 1960-as években készült dolgozata úttörő vállalkozása ellenére magán viseli a korszak szemléletét. Urbán Károlynak a Szociáldemokrata Párt értelmiségpolitikájáról írott tanulmánya és Lukács György politikai pályájáról készített monográfiája a korszak történetéről alkotott képet sok területen gazdagította, de ő sem a rendszerváltozás szempontjából közelít a problémához. Kismonográfiám megírása előtt számos tudományos dolgozatban foglalkoztam az értelmiség és a rendszerváltás összefüggéseivel, az egyes politikai pártok és az értelmiség viszonyával. A dolgozat nem előzmények nélküli vállalkozás, hanem az eddigi kutatási eredmények összegzése és szintetizálása.