Gyaloglat Erdélyben [antikvár]

Egy olyan útinaplót foghat most kezébe az olvasó, melyről már jó száz esztendővel ezelőtt ezt írta Orbán Balázs A Székelyföld leírása című könyvében: Szentiváni Mihálynak "...többek közt van Erdélyben tett utazásainak egy igen élénkben tartott leírása, mely az akkori viszonyokat tüzetesen tárgyalja, az azon korban szerepelteket jellemzően ismerteti, s különben is igen szépen van írva, elannyira, hogy annak kiadása csak nyeremény lenne irodalmunkra nézve". Ki volt ez az ifjú, aki 1837-ben a Szepsi Csomborok, Szenci Molnárok, Bethlen Mihályok vándorbotját veszi a kezébe? Egy a sorsot vállalók közül, akik életükkel is hitet tettek a reformkori eszmék mellett. Horváth János szavai szerint "Erdély Petőfije volt". 1813. május 30-án Nyárádgálfalván született Sepsisszentiványi Szentiváni Sámuel és Pálfy Róza harmadik gyermekeként, régi székely primor családból. Iskoláit a székelykeresztúri unitárius kollégiumban kezdi, majd Kolozsvárott folytatja egészen a jogi tanulmányai befejezéséig. Forrongó időket él ekkor Erdély, és a nemesi mozgalmak Habsburg-ellenes politikája a diákokra is nagy hatással van. Önképző- és olvasókörök szerveződnek városon, falun egyaránt, ahol a reformeszmék, a nemzeti nyelv és irodalom ügye körül az ifjúsági mozgalmak érdeklődési középpontjába. A kolozsvári fiatalság egyik vezéralakjává Szentiváni válik. Már az 1834-es országgyűlésen is az erdélyi országgyűlési ifjúság lelkes szervezője.