Hazatért hungarikonok [antikvár]

Tarján Tamás előszava Mire lapoz rá a Kedves Olvasó ebben a könyvben? Nagy magyar alkotók, művészek, sportolók jellegzetes tárgyainak, tárgyi emlékeinek felhasználásával, applikálásával készült, unikális képzőművészeti munkák reprodukcióira, melyeket elbeszéléssel felérő öt-hat oldalas sziporkázó „képaláírások" kísérnek, hogy mégviláglóbbak legyenek, még inkább a nagyvilágé (is) lehessenek? Vagy egy új epikai műfaj, a „tárcanovellamemoár-pló" regényes fejezeteinek elkalandozásait élvezhetjük a hazatért mesterművek fotói kapcsán, a Hungarikon-gyűjtemény ötletgazdája, a kollekció sorsának immár eltéphetetlen fonalát fáradhatatlanul szövő hírlapíró, író, műgyűjtő, éceszgéber Kárpáti Tamás laptopjából? Ezt is, azt is, egyebet is ajándékoz a kötet. Ha a hungarikon nem más, mint „kicsit vulgarizálva: valakinek a valamijéből valaki csinál valamit", akkor a szerző e valamik eredéséről meséli el eredetien, eredetileg melyek voltak az eredőik. Eredetmondákat tár elénk. Utazások, találkozások, felkérések, rábeszélések, viták, fifikák, kerülő utak - műtermek, kávéházak, sportpályák - hitelesítette keletkezéstörténeteket, némelyikre ugyan maga sem teszi le a nagyesküt, szívesen el is kanyarodik a főtémától, de valahogy így eshetett, hogy megszülettek a valamik. A műtárgyegyüttes, amelyben (2008 óta) már mintegy százötven valami - százötvenszer egy páratlan Valami - képezi egy világszabadalom részeit és egységét. A Hungarikon-gyűjtemény: Magyarország-térkép. Alkotásokból modellált ideális Hungária. A magasba emelt haza szellemi, művészi mappája. Mindegyik darab két „térképésszel", aki előtt tiszteleg, s aki a tisztelgésnek képi, térbeli formát ad. „A véletlenek különös összjátékának egész sorozata" nem csupán az egyik objekt („szubjekt") létrejöttéhez kellett, hanem a maga módján mindegyikéhez. Kárpáti Tamás talán múzsáktól vagy angyaloktól nyert adománya révén - szükség esetén pedig az ördöggel vagy (látni fogjuk) Ordögékkel is cimborálva — képes elébe menni a véletlennek. Jókor van véletlen helyen. Véletlenül jó helyen szokott lenni. Olyan fix ponton, ahol a kitalálás, rátalálás ötletpillanatától már csak egy (pár