Identitások és kommunikációs csatornák [antikvár]

ElőszóAz Osztrák-Magyar Monarchia szigorúan vett német nyelvterületen kívüU német nyelvű periodikáinak tudományos vizsgálata napjainkban a közép-európai kultúrtörténeti kutatások egyik aktuális feladata. Hatalmas anyaga, annak hatástörténete nagyrészt még mindig feltáratlan, tárgyköre - jellegénél fogva -multidiszciplináris, csak az irodalom felől érkező kutatók részéről feltételezi többek között az irodalomszociológiai, recepcióelméleti és -történeti, valamint a komparatív szemlélet együttes módszertani érvényesítését.A magyarországi német sajtó kutatására, szisztematikus feltárására irányuló néhány törekvés mellett zömmel inkább csak projektekről, egyéni kutatási teljesítményekről lehet beszámolni. Mivel a magyarországi német sajtót leginkább germanisták kutatják, vizsgálódásuk homlokterében a sajtó irodalomközvetítő szerepének egy adott időszakban való bemutatása vagy egy-egy jelentősebb személy munkásságának feldolgozása áll.A jelen kötetben közreadott tanulmányok is ebbe az irányba mutatnak: az írások többsége az író, orvos, publicista és cionista Max Nordau (1849-1923) fiatalkori publicisztikájával foglalkozik, egyszersmind, ha kis mértékben is, igyekszik bemutatni a hazai német nyelvű sajtó jelentőségét, főleg a Pester Lloyd (1854-1945) első évtizedeit.A bevezető tanulmány a zsidó újságírók magyarországi német nyelvű sajtóban betöltött szerepének vázlatos áttekintését nyújtja. Alapvető kérdésekre keresi a választ: miért mérföldkő a Pester Lloyd megindulása? Milyen szerepet játszott a hazai sajtó történetében? S nem utolsósorban: milyen szerepet játszottak a zsidó újságírók a Pester Lloyd, tágabban értelmezve a magyarországi német nyelvű sajtó történetében? Az áttekintés révén világossá válik, hogy a kulturális kapcsolatok, érintkezések terén az európai zsidókra gyakran tekintenek ideális közvetítőként, mivel életük különböző nyelvi közegekben zajlott. Puszta élettörténetük ily módon exportot és importot tett lehetővé. Közvetítő szerepük nem vitatott, de ermek következtében gyakran meghatározhatatlan társadalmi csoportként tekintettek rájuk. Az európai zsidóság ugyanakkor egy olyan heterogén csoport, amelynek földrajzi mozgékonysága lehetővé tette a kulturális importot vagy exportot a mindenkori nemzeti kontextusok befolyása alatt álló zsidóságon belül is.A német nyelvterület és Magyarország között ezt a transzfert zenészek, zeneszerzők, tudósok, bankárok, orvosok, a kötet vizsgálati szempontjából szépírók és lapszerkesztők, újságírók végezték. Ennek bemutatása két ismert publicista, Max Nordau és Herzl Tivadar (1860-1904) példájával támasztható alá: a magyarországi zsidók jelentős része - noha tudott is magyarul - a 19. században németül beszélt, német szellemiségű, a német kultúrában gyökeredző nevelést kapott. Ha azonban összehasonlítjuk, párhuzamba állítjuk Nordau és Herzl pesti éveit az asszimiláció, nyelv és identitás problematikája mentén, illet-