Írj magadnak varázslatot! [antikvár]

Bizonyos vagyok benne, hogy gyermekkorodban te is ismerted az alábbi mondást: "Botok és kövek törhetik csontomat, de csúf szavak soha nem árthatnak nekem." Ezzel a mondókával ugyan visszavághattál, ha valaki csúfolódott veled, de a tartalma sajnos egyáltalán nem volt igaz. A gúnyolódások és az átkok igenis árthatnak. A kiejtett szavaknak hihetetlen erejük van. Önmagában az a tény, hogy egymás között szavakkal kommunikálhatunk, a legfőbb oka annak, hogy az emberek minden más élőlénynél magasabb fejlettségi szintet értek el bolygónkon. Az írás Mezopotámiában és Egyiptomban alakult ki, alig ötezer évvel ezelőtt. A szavak tágabb értelemben vett leírása azonban több tízezer évre nyúlik vissza. Amint megjelent az írás, azonnal hatalmas fejlődésnek indult a kereskedelem, a művészet, az államigazgatás, amelyek együtt teljesen átalakították az emberek mindennapi életét. Ebből következik, hogy ez volt az egyik legfontosabb tényező a nagy civilizációk kialakulásban. Az írást mindig is annyira fontosnak tekintették, hogy eredetét az ősi kultúrák valamelyik istenéhez vezették vissza. Mezopotámiában Niszábá istennőhöz, a babiloni birodalomban Nabuhoz, Egyiptomban Thothoz és így tovább. Keleten a kínaiak a Hszia dinasztia alapítójának, Fu Hszi császárnak tulajdonítják a betűvetés tudományát. Az iszlám vallás szerint Allah teremtette az írást. A hinduk azt tartják, hogy Brahmától származik. Az északi legendákban Odin alkotta meg a runákat, vagyis rovásírás jeleit. A druida hagyomány szerint ogma találta ki az ogham ábécét.