Új magyar anekdotakincs [antikvár]

Táblája kopott.
Tóth ​Béla nevezetes Magyar Anekdotakincsének folytatását veszi kézhez az olvasó. A régi Magyar Anekdotakincs a századfordulótól a felszabadulásig eltelt fél évszázad érdekes, jellegzetes, csattanós hazai kistörténeteinek gazdag gyűjteményét tartalmazza. Időszerű feladatot végzett el Békés István, mikor felújította a históriai, társadalmi, művelődéstörténeti foglalatba csiszolt, tárca-típusú anekdotát – ezt a nagy hagyományú, élvezetes, szórakoztató s egyben ismereteket terjesztő műfajt. A személyekhez, hivatás- és eseménycsoportokhoz fűződő fejezetek anekdotatömegét napilapok, hetilapok, folyóiratok tarka- és hírrovataiból, memoárokból, életrajzokból, emlékalbumokból gyűjtötte össze, de tetemes rész származik szóbeli közlésekből, személyes emlékekből, élményekből is. Ilyen széles korszakot átfogó, tágas társadalmi területet felölelő anekdotagyűjtemény évtizedek óta nem jelent meg hazánkban. A régi Magyar Anekdotakincsnek ez a folytatása azonban új kezdeményezést is jelent, nemcsak a forma megújítása, hanem a megújult tartalom szerint is. Úttörő jellegű az Új magyar anekdotakincs számos olyan fejezete, amely tárgyát a munkásmozgalom eseményeiből, a habsburgi és az ellenforradalmi idők intimitásaiból s a tudományok berkeiből meríti. Az olvasmány kort felidéző erejét hatásosan növeli a számos illusztráció, amelyeket az anekdotákkal többnyire egyidejűleg készült karikatúrákból válogatott ki a szerző.