Jó modor - jó társaság [antikvár]

Egy nemrég megjelent német illemtankönyvben olvastam, hogy az ember az adósaival emberséges és udvarias legyen, a hitelezőivel pedig tegyen különbséget aszerint, amint azok becsületes kamatra vagy uzsorára dolgoznak. Ez a mulatságosan komoly intelem jut az eszembe, mikor mint iró azt vallom, hogy az olvasóközönség nekem hitelezőm s így én az ő adósa vagyok. Az emlitett illemszabály értelmében tehát kérnem kell, hogy az olvasó e munkámmal szemben legyen emberséges és udvarias, én pedig mint szerző, ígérem, hogy annak telik majd nagyobb öröme a könyvemben, aki megelégszik szerényebb szellemi kamattal és nem akar abból a tárgykörből, amit könyvem felöle, - sokat "kiuzsorázni".