Káldeától Ister-Gamig II. [antikvár]

Annak ellenére, hogy minden könyvben van előszó - eleinte úgy gondoltam, hogy ilyet nem fogok írni e könyvhöz, hiszen annyi mindent elmondok benne. Aztán az jutott eszembe, hogy az előszó tulajdonképpen az elkövetkezendő tartalom jellegét, célját és eszmei feladatát szokta ismertetni - hát gondoltam, jó lesz, ha ezt is lerögzítem pár sorban. Előbb azonban szeretném felhívni az olvasók - és főleg a magyar fiatalság figyelmét arra, hogy a „magyar nyelvvel foglalkozó és Magyarországon kiadott" szakmunkák és „tudományos" értekezések igen szeretetlenül és igazságtalanul írják le a magyar nyelv eredetét, nyelvtörténeti ismertetésében pedig olyan lehetetlen és hamis adatokat közölnek, aminőket egyetlen más nemzet a saját nyelvéről nem mond. Nincs ugyanis egyetlen nemzet a világon, mely saját nemzeti múltjához tartozó nyelvét ócsárolja, leértékeli, szókészletének nagyobbik részét más népektől átvett véglegesített vagy kölcsönszavaknak hirdeti. Csak a „magyarországi nyelvészek" által írt munkák beszélnek úgy erről a gyönyörű nyelvről, hogy a magyar ifjúság szégyennel forduljon el a „mindenütt és mindenünnen lopkodó" őseitől. Itt az előszóban - nem akarok szakmai kérdésekre szakvéleménnyel felelni.