Kánok, szultánok, emírek [antikvár]

Kötéstáblája kopottas, kiadói borítója hiányzik
„A ​valóságban az oszmánok csak a nyugati szárnyát alkották azoknak az iszlámban egyesült népeknek, amelyek a XVI. században török fennhatóság alatt álltak. A törökök népcsoportként csak későn léptek be a történelembe, amikor Bumin kagán az Altajból kiindulva megalapította az első török birodalmat.” „Amikor az oszmánok 1453. május 29-én a bizánciak kéthónapos kétségbeesett ellenállása után bevették Konstantinápolyt, úgy festett, hogy a félhold végső győzelmet arat a kereszt fölött. A hódító II. Mehmed, a török szultán világuralomról ábrándozott, amit a bizánci császárok örökségének tekintett”. „Előretörésük során eljutottak Lengyelországig, behatoltak Ukrajnába, s időnként még Olaszországba is betörtek. Így aztán annyira általánosan elterjedt az oszmánoktól való félelem, hogy az iszlám ellenséget a Boszporusz uraival tették egyenlővé.” „A XVI. század elején négy olyan nagy birodalom létezett egymás mellett, amelyben törökök uralkodtak: az oszmánoké nyugaton, az üzbégeké északon, a moguloké keleten és a Szafavidáké a centrumban… Ennek során világossá válik majd, hogy ezeknek az alakulatoknak a polgárság fellendülő Európája mellett nem volt esélyük a fennmaradásra…” Ezek a problémák alkotják Brentjes könyvének fő vonalát. A hazai, jórészt Európa-centrikus történelemképben alig-alig van jelen Elő- és Közép-Ázsia politika-, kultúr- és művészettörténete. Különösen érvényes ez az 1400-as évektől a legújabb korig terjedő időszakra. E könyv kiadásával ezt a térben és időben egyaránt nagy hiátust igyekszünk pótolni az Univerzum Könyvtár hagyományaihoz méltóan, népszerű előadásmódban, sok képpel és ábrával.