Kapolcsi beszélgetések Taliándörögdön [antikvár]

Kétezer nyarán voltam először Kapolcson. Korábban is csábítottak már ismerőseim, barátaim, ám az okot, hogy miért is nem sikerült előbb eljutnom a Káli-medencébe, valószínűleg soha nem fogom megfejteni. Ebből a nyárból is mindössze arra emlékszem, hogy túl nagy meggondolás nem előzte meg az elhatározást, s igazából a társak ajánlotta felszerelésen kívül csak pénzt vittem magammal, hálózsákot és egy üveg bort. Az ajánlások között a meleg ellenére is szerepelt a pulóver, mondván, az éjszakai koncerteken azért lehűl a levegő... Az első megrökönyödés akkor vett erőt rajtam, amikor Kapolcson közölték, hogy "nincsen szállás". Ezt később aztán több helyen, többször is közölték velünk. Természetesen mire megerősödött bennünk, hogy szállást akkor sem kapunk Kapolcson, ha mindjárt egy templomot építünk is (rá egy évre, amikor a hidat avatták, gondoltam, inkább azt kellett volna építeni!) valami csoda folytán a Völgy mégis befogadott. Marasztalni kezdett, és Pulán szállásunk akadt. Nem merem leírni, mennyiért, de nagyon emberi, mi több, baráti árat sikerült kialkudni a háziakkal. A vendégszeretet, házigazdáink barátságos viselkedése azonban minden addigi "kellemetlenséget" feledtetett velünk.