Kik vagyunk? Honnan jöttünk? [antikvár]

Honalapításunk 1100. évfordulóját 1996-ban ünnepeltük, nem túl nagy lelkesedéssel, nem túl nagy sikerrel. Továbbra is keserűen kell tudomásul vennünk, hogy egyre kevesebben valljuk Babits Mihály igazságát, hogy amint fogy a jövendő, egyre drágább lesz a múlt. Az utolsó félévszázad nemzedékeket tett közömbösség, generációkat taszított a létezés napi öröm-örvényeibe. A marxista "tudósok" nagyhatású fegyvere a megbélyegzés volt és maradt. Mindazokat, akik a magyar régmúlt felé fordultak, igyekeztek nyomban lehetetlenné tenni, kirekeszteni, megbélyegezni, rájuk sütve, hogy "pótcselekvők". Hiszen a magyar őstörténet "nemzeti pótszer. Dicső nemzeti múlt a dicső nemzeti jelen helyett." (Vásáry István 1980). "A múlt búvárlása a nagyközönség egy része körében egyfajta pótcselekvés" (Szij Enikő 1990). Aki pedig nem kívánta vagy nem tudta elfogadni a finnugor elméletet, nyomban szégyenfához köttetett, pellengérre állíttatott, nyakában a táblával: így jár minden tudatlan, megtévesztett, oktalan, tudománytalan, kalandor soviniszta.