Mágikus Kordillerák [antikvár]

Vajon melyikük akadt egy napon a párizsi Néprajzi Múzeum könyvtárának polcain Rouma belga néprajztudós Bolívia és Peru aymara és kecsue népességeivel foglalkozó könyvére? Bernard volt, vagy Jean-Luc? De hiszen nem is ez a fontos, hanem az, hogy e mű néhány oldala egy olyan közösségi társadalmi szervezettel foglalkozott, amelynek eredete elveszett az idők mélyében, és amelyet az inka fejedelmek egész uralkodásuk ideje alatt tiszteletben tartottak. Jöttek a conquistadorok. Nagy erőfeszítéseket tettek, hogy szétrombolják ezt a spanyol intézményekkel ellentétben álló társadalmi szervezetet, de minden erőlködésük hiábavaló maradt. Majd fellángolt a szabadságharc: az Andok szelein nevek szárnyaltak az argentin pampákig. Az Altiplano, Dél-Amerika teteje San Martin, Simon Bolivar nevétől visszhangzik. Mindkét táborban hősök küzdenek. Az ifjú Sucre tábornok megnyeri az ayacuchói csatát, ámde a "dicső Rodil" még tartja magát Lima kikötőjében, Callaóban. Végül mégis legyőzik: ekkor hajóra száll, a háború dicsőségétől s ahalhatatlan címtől övezve: "A dicső Rodil, őfelsége a katolikus király utolsó ellenálló alattvalója Nyugat-Indiában." Megszületnek a dél-amerikai köztársaságok. De a múltat nem lehet eltörölni; az indián közösségek továbbra is ősi életüket élik.