Magunkról beszélünk [antikvár]

MAGUNKRÓL AKARUNK BESZÉLNI, a művészszakszervezeti mozgalomról. Nem a dicsekvés és nem is a formális önbírálgatás, hanem a tények nyelvén. Azzal kezdtük, hogy „magunkról". Ez a kifejezés már önmagában hivalkodás lenne, ha helytelenül és szűken értelmeznénk, ha azon a vezető funkcionáriusok körülhatárolt kis gárdáját értenénk. A művészszakszervezeti mozgalom azonban ezrek mozgalma. Olyan társadalmi tevékenységi forrnia, amelyben együtt, egymás mellett halad az alapszervezeti szakszervezeti bizalmi és a minden funkció nélküli tag is a központi vezetőség tisztségviselőivel Vagy akár a szakszervezet főtitkárával. Ilyen értelemben akarunk „magunkról" beszélni, mondhatnánk úgy is, „mindannyiunkról". Az olvasó, aki kezébe veszi ezt a kis füzetet, ha úgy kívánja, agitációs iratnak is tekintheti. És mi büszkék leszünk rá, mert ebben az esetben úgy fogja látni, hogy az itt felsorolandó tények agitatív, mozgósító erejűek.