Miénk (lett volna?) a tér [antikvár]

A SAJTÓPRIVATIZÁCIÓ EVTIZEDE Juhász Gábor ym Nincs még egy olyan szektor, amelynek a privatizációja minden kacskaringó ellenére olyan mélyrehatóan zajlott volna le, mint a sajtóé - miközben olyan kevés bevételt hozott. Azt a sokszereplős történetfolyamot, amelynek során az 1988-at követő bő évtizedben magánkézbe kerültek a magyar újságok, bonyolult politikai-gazdasági háttérmozgások határozták meg. A korábban szigorú központi médiairányítás - amelynek rendszerében nem csak a lapindításhoz, de még a gyakornok-foglalkoztatáshoz is állami engedély kellett -1988-ra erejét vesztette. Az előző év novemberében már megjelenhetett a népfrontos Magyar Nemzetben - még ha egy Pozsgay Imre-interjúba ágyazva is -a Lakiteleki Nyilatkozat, 1988 januárjában megszületett a Nyilvánosság Klub felhívása (bár az egyesület hivatalosan csak októberre jutott át a hivatali akadályokon). Az új politikai mozgalmak, lényegében pártok, még ha nem is nevezték magukat rögtön annak, létrejöttük után fokozatosan teret kaptak az újságokban, különösen, miután 1989 februárjában az MSZMP KB „rábólintott" a többpártrendszerre. A magyar glasznoszty efféle lépései növelték a bizalmat az egyre szabadabb sajtó iránt. A társadalmi-gazdasági változások sorozata, a szólásszabadság iránti mind erősebb igény,