Művelődéstörténet és természettudomány/A kétlábu/Az élet határai [antikvár]

Részlet a "Művelődéstörténet és természettudomány" c. műből:Az őskor mint a tudattalan következtetések kora.Az a viszony, mely az ember és a természet közt kezdetben fennállott és a vad népeknél ma is fennáll, lényegesen más, mint amilyenről a költők és bölcselkedők álmodoztak. A képzeletük szülte kedves képekben nem volt szemernyi valóság sem. Azok az idillikus viszonyok, amelyek közt az ifjú emberiséget elképzelték, nem léteztek soha és sehol. Nem aranykorszakkal, hanem kőkorszakkal kezdődött mindenütt az emberiség története. A költők képzeletében megelevenedett nemes pásztorok és bájos pásztornők, akik áldott vidékeken, dús legelőkön őrizték nyájaikat és azoknak hozamából ártatlan erkölcsökben és a legteljesebb boldogságban éltek, a valóságban visszataszítóan rút, nyers hordák voltak, akik örökös harcban álltak az éhséggel, a vadállatokkal, az idő viszontagságaival; piszokba merülve, teljes tudatlanságban éltek, a nőt szolgaságba hajtották, az öregeket eltaszították. A szükségparancsolta emberevést a babonás szokások szentesítették.