Olaszhoni és schweizi utazás [antikvár]

„Ez a mű valóban az egyik legjobban megírt és legeredetibb szemléletű reformkori útirajz, de ennél sokkal több is. A szerző a nőemancipációnak nem is harcosa, de egész korai megtestesítője, a felvilágosodás egyik legsikerültebb neveltje és a műértés, a képzőművészet megértésével valódi előfutára" - írja Gál István, Wesselényi Polixéna és útinaplójának újrafelfedezője. (Gál István: Az első magyar női esztéta. Magyar Művészet, 1972.7. sz.) A munka mintegy másfél századdal ezelőtt jelent meg (Paget Jánosné Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás 1842. I-II. k. Kiadta Győri János. Kolozsvárt, 1842.). A viharos történelmi események - 1848-as forradalom és szabadságharc, majd a két világháború - elfeledtették mind az írónőt, mind az útinaplót. 130 évnek kellett eltelnie, hogy végre Gál István felfedezze, és cikkében méltóképpen értékelje Wesselényi Polixéna emberi és írónői személyiségét. Másodszor egy évtized múlva, a Magvető Kiadó jelentette meg ezt az értékes útirajzot, Jékely Zoltán utószavával. A neves erdélyi költő A XIX. század Murányi Vénusza címen, alapos anyagismeret birtokában, mély rokonszenvvel, gyönyörű esszében mutatja be a szerzőt (Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás. 1842. Sajtó alá rendezte Győri János és Jékely Zoltán. Az utószót és a jegyzeteket írta Jékely Zoltán. Bp. 1981)