Pókerparti Aphroditéval [antikvár]

2000. június 16-án a szentendrei Művészetmalomban Farkas Adám szobrászművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora (akkor tanszékvezető tanára) avatta fel Chikán Bálint művészettörténész emléktábláját, melyen a bronz arcmást Szabó Tamás szobrászművész késztette. A táblát a szentendrei művészek és a város önkormányzata állították, megemlékezve a tragikusan korán eltávozott, a közgazdaságtan tudományában, de főleg a kortárs művészettörténetben jelentőset alkotó kollégáról, barátról, aki a Szentendre Művészetéért Alapítvány első titkára volt. Nem véletlenül került a Művészetmalom bejáratához az emlékmegőrző márványlap. Az igen nehezen megszülető művészeti intézmény koncepciójának kidolgozásában Chikán Bálintnak múlhatatlan érdemei voltak, jó ha a feledékeny utókor nem felejt. Ugyanezen a napon mutatta be Sándor Miklós képzőművész az általa tervezett elegáns kötetet (Önarcképek - Chikán Bálint Gyűjtemény), mely mintegy hatvan kisebb-nagyobb rajzot tartalmaz. Olyan önarcképeket, melyeket jeles művészek küldtek a hatvanas évek végén, a hetvenes évek első harmadában a kiskamasz egri fiatalembernek, akinek a képzőművészet iránti fogékonysága, érdeklődése már igen korán megmutatkozott. Ma már különösnek tűnik, hogy olyan kitűnőségek éreztek rá arra, hogy fontos küldeni egy rajzot, mint Barcsay Jenő, Bálint Endre, Czóbel Béla, Amerigo Tot, Borsos Miklós, Deim Pál, Kokas Ignác, Csíkszentmihályi Róbert, Vilt Tibor, Gross Arnold, Kass János, Kmetty János, Korniss Dezső, Szabó Vladimír, Szántó Piroska (s a sor korántsem teljes). Ez a gyűjtemény ma Kocsis István könyvtárigazgató és a család közös akaratából Hatvanban, a Városi Könyvtár és Közösségi Házban tekinthető meg, állandó kiállítás keretében (Chikán Bálint Galéria). Úgy tűnik, Chikán predesztinálva volt arra, hogy képzőművészeti szakemberré váljon, mégis első diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte 1976-ban. Közben azonban szorgalmasan látogatta az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszékének előadásait. Ezekben az években angolul és japánul tanul, s az utolsó egyetemi években már a Művészeti Alapnál dolgozik, szociológiai kutatásokat végez. Helyzete az „Alapnál" nem könnyű, különösen akkor, amikor a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának vezetője lesz.