Sámánság: a művelés művészete [antikvár]

Részlet: Erősen alkonyodott, mire az Amazonas menti település határában végre rátaláltam a cölöpökön álló, magányos faházra; szinte teljesen benőtte az őserdő. A tornáchoz közeledve már biztos voltam benne, hogy jó helyen járok: megérintett a gyógyító szertartások színhelyén uralkodó, semmihez sem fogható légkör Amint átléptem láthatatlan határát, ismerős erővonal-minták vettek körül. Éber nyugalmat közvetítettek, magas frekvenciájú rezgéseik visszhangját a köldököm táján érzékeltem. Minden szál az erő-konstrukció középpontjába vezetett, egy szikár testfelépítésű, sötét bőrű, középkorú férfi vonzáskörébe.Letelepedtem a hosszú, gyalulatlan deszkákból ácsolt asztal mellé, egy iquitosi kereskedő és egy szörtyögő hűtőláda közé. Csendben hallgattuk az éjszakára készülődő madarak rikoltozását, és vártuk, hogy teljesen besötétedjen.Maestro Vídes minden figyelmét lekötötte egy rendkívül vézna, középkorú asszony. Nemes metszésű arcvonásai megfeszültek, miközben szenvtelen tekintete áthatolt a maszkszerű arc sötét üregeiben csillogó szemeken, egészen a pislákoló élet-gócig; ott megláthatott valamit, mert alig észrevehetően bólintott. -Sida (AIDS), súgta bizalmas képpel a tabatingai hajós, és áthajolt az asztalon; - a múlt héten vállon hozták, még a beszéd is nehezére esett, de ő már megfordította" - bökött fejével elismerően a mester" felé. Széles arca egyetlen magabiztos mosoly, ő már az utolsó kezelésre jött. - Súlyos depresz-11