Bővebb ismertető
"A »Júlia szép leány« kezdetű székely népballadáról sokáig az volt a vélemény, hogy magányos, társtalan ballada, és hogy régi nagyon régi: egészen a középkorba nyúlik vissza az eredete. És hogy a katolikus apácáknak misztikus áhítatából kisarjadt csodálatos szépségű virág, amely a hívságos világgal való szakítás fájdalmát és gyönyörét énekli meg... Ám lassan kiderül róla, hogy nem is középkori, de - sokkalta, régibb! És szálai más balladák, mesék, ráolvasások közé szövődve, idők, korszakok, hitek, világrendek labirintusán át - »tömkelegén«, ahogy a labirintust magyarul nevezték -, visszanyúlnak az emberi művelődés, a társadalom kezdeteinek őskorába. Csak legyen türelmünk emez Ariadné-fonalak követéséhez" - írja a szerző az első lapok egyikén, majd maga fog neki, hogy e szálakat felgöngyölítse, »nem annyira tudományos, mint újságírói módon«, a hírlapi riport eljárásával«. Ötletes kapcsolatteremtések, merész gondolattársítások, »költői etimológiák«, valószínű és kevésbé valószínű feltevések jellemzik e módszert, amely igen eredeti következtetésekre vezeti a szerzőt. Ezek egy része pedig talán többre érdemes, semmint hogy csupán a laikus olvasó szórakoztatását szolgálja.