Székelyek útja a hargitai tájról [antikvár]

Mi székelyek, habár hagyományaink és a régi írók szerint a hun birodalom népei közé tartoztunk, magunkat a magyarság népcsoportjának is tekintjük. A „Magyarrá lett keleti népek" című könyvbe azért kerülhettünk be, mert mi az onogumak (= tíz nyílnak) nevezett szövetségben voltunk együtt a többi magyarral és ebből néhány hadunkkal (németesen mondva törzsünkkel) a Fekete-tenger mellékéről átjöttünk az avar (helyesebben ab) birodalom területére. A keletebbre maradottak valószínűleg egy ideig az onogur elnevezést használták, de idővel a vezető magyari had nevét a megoszlás után vették fel általános magyar népnévnek. Olyan nyom nincs, amely azt bizonyítaná, hogy a székelyek (bár szintén lehetett török felsőrétegük) más összetételűek lettek volna, mint a többi magyarok. Ezt bizonyítja a Benkő Lóránd részéről vezetett nyelvjáráskutatás és a részemről majdnem 2000 régi székely névről készített elemzés is. A mintegy két évszázados különélés nyomai bizonyos mértékig különleges jellegzetességeket hozhattak, amelyek a székelység különleges települése során, s így Erdélyben is kristályosodtak. Vannak körülmények, amelyek a kristályosodást elősegítik, de ehhez a kristályosodásra hajlamos alapanyag léte is kell. A székelység az évszázadok során le is morzsolódott s különféle irányokban el is mozdult, mégis létszáma két és három millió közöttire becsülhető s a legnagyobb települési hely ma is a Székelyföld.