Szelencék titkai [antikvár]

A szelence apró, jobbára zsebben hordható, fedeles doboz - édesség, szépségtapasz vagy más kendőzőszer tárolására. Ismerték már a középkorban is, de csak később, a Napkirály udvarában lett divatos. A XVIII. században már egész Európában nagy népszerűségnek örvendett e pompás kivitelű, nem ritkán aranyból vagy ezüstből készült, pazar módon - portréval vagy jelenettel - ékesített tárgy. Uralkodók jutalmaztak vele követeket; kitüntető ajándékként kapta a csodagyerek Mozart, amikor Versailles-ban XV. Lajosnak adott koncertet; jegyesek vallottak vele vonzalmukról. Olyannyira része lett a mindennapi életnek, hogy az ifjú Voltaire bánatos hangú versben búcsúzott szelencéjétől, mikor szigorú tanítója elkobozta tőle. Mára XVIII. században gyűjteni kezdték, és ez a szenvedély hagyományozódott. Magyarországon is több jelentős kollekció létezett, amelyek különleges darabjait ma az Iparművészeti, az Esztergomi Keresztény és a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Róluk szól Ács Piroska művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum munkatársa ebben a díszes kiállítású - 160 színes reprodukciót tartalmazó - könyvben, amely egyúttal az európai szelencekészítés történetével, legjelentősebb típusaival, műhelyeivel és mestereivel is megismerteti az olvasót. A gyűjtőknek pedig az ötvös- és mesterjegyek feloldásával kézikönyvként szolgál.