Színe és visszája [antikvár]

Részlet: Mindenféle újságcikkek Nincs régebbi, mint egy tegnapi újság, így szól a mondás, és ez igaz is. De egy tavalyi újság már érdekes lehet, a tíz, húsz, harminc évvel ezelőtti meg különösen. Hát még ha olyan harminc év (jó-rossz) tükörképe, mint amilyen a magyar történelem elmúlt három évtizede volt! Egy-egy interjú, portré vagy akár glossza ma híradás, akart-akaratlan dokumentum akkori gondolkodásunkról, magatatásunkról, kisebb-nagyobb örömeinkről, kudarcainkról, bátorságunkról és megalkuvásainkról. Arról, hogyan láttuk a világot és hogyan viselkedtünk benne. Mindezen lehet nosztalgiázni, csodálkozni, felháborodni. Meg értetlenkedni. Mindenestre, Kedves Olvasó, nézze meg a cikkek megjelenésének dátumát! Ha idősebb, gondoljon vissza azokra az időkre. Ha fiatalabb, jegyezze meg az információt, hogy jobban megértse azokat az időket. Nem voltam világjáró, oknyomozó, leleplező újságíró. Végeztem a hétköznapi munkát két vidéki városban, megyében. De néha jósorsom elvitt érdekes helyekre, összehozott érdekes emberekkel. Megpróbáltam az alkalomból kihozni a legtöbbet, amit tudtam. Egy spanyolországi utazás idején felidéződött bennem Hemingway írása a bikavidalokról. Hemingway szerint a közönség nem azt várja a matadortól, hogy mindig jó legyen, hanem, hogy mindig a legjobbat adja. Azt hiszem, az olvasó az újságírótól mindennap azt várja, hogy jó legyen. Hogy győzzön, hogy ledöfje a bikát. Vagyis: hogy pontosan tájékoztasson, hogy gyönyörködtessen, háborítson fel, gondolkodtasson el és mondja ki az igazságot. Hogy ledöftem-e a bikát, azt akkor és ott már eldöntötte az olvasó. Hogy sikerült-e a legjobbat adnom, ami telik tőlem, s hogy ez sok, kevés vagy éppenhogycsak elég, az most dől el. Én mindenesetre igyekeztem. 1999. október G. T. r" : : 1 ÍÜ: íi''' I 1. V, ¦¦' I ; , , ¦¦¦iV 1 ív;'' I ' ' i'l1 ír ím - ^ ' v ' V -i ¦ Vi'il-i : I >•'! ' i . i