Szöveggyűjtemény a zsidó történelem tanulmányozásához [antikvár]

1. Sabbatáj Cevi és a messiási mozgalom A szenvedések, melyeket a zsidóság immár évszázadok óta szakadatlanul viselt, a Messiásra való örök, szorongó várakozás - földi nyomorúság és belőle fakadt misztikus reménykedés együtt alakították ki a 17. század zsidó történelmének fülledt és komor atmoszféráját. Ebből a nyomott helyzetből, mint villamos felhőből a szikra, lobbant ki hirtelen egy új, rajongó mozgalom; Törökországban egy kalandos ember tűnt fel, aki Messiásnak tartotta magát és a zsidóság jelentékeny része a legkülönbözőbb országokban elhitte, hogy ütött a megváltás órája. A 17. század derekán a kis-ázsiai Szmimában általános feltűnést keltett egy Sabbatáj Cevi nevű ifjú, aki elmélyedt Lurja kabbalisztikus tanaiba, s mind nagyobb bizonyossággal jelentette ki magáról, hogy a zsidó nép megváltásának ügyét ő van hivatva dűlőre vinni. Körülötte csakhamar egész köre támadt az ifjú misztikusoknak, akik tőle tanultak kabbalát, böjtnapokat rendeztek, időnként ünnepélyesen megmerítkeztek a tenger vizében és misztikus zsolozsmákat énekeltek, hogy „siettessék a Messiás érkezését". A szmimai rabbikat nyugtalanította és felháborította viselkedésük; Sabbatáj Cevire kimondották a „chérem"-et, az interdiktumot. Sabbatáj erre elhagyta szülőföldjét (1648-ban), és sok évig külföldön bolyongott: bejárta Palesztinát és Egyiptomot is, mindenütt lankadatlanul hirdetve a maga isteni küldését. Időközben nőül vett egy Sára nevű leányt, aki Lengyelországból menekült el a Chmelnickij-féle üldözés idején. Palesztinában melléje szegődött egy rajongó kabbalista, Azzá-i Náthán, aki nemsokára országszerte „prófétáhii" kezdte, hogy Sabbatáj az Isten-küldötte Messiás, és a világ minden részébe szétküldött lelkes leveleiben felszólította a zsidó hitközségeket, hogy készüljenek a megváltás nagy művére. És valóban a zsidó tömegek itt is, ott is készülődni kezdtek. Mikor Sabbatáj tizenhét évi vándorlás után visszaért Szmimába (1665), már hatalmas, ujjongó tömeg fogadta „Üdv a Messiásnak, a mi királyunknak" kiáltásokkal. Az utcákon őrjöngő sokaság hallgatta Sabbatáj „prófétáinak" és hímökeinek szónoklatait, akik bejelentették, hogy a Messiás Konstantinápolyba készül, ahol letaszítja trónjáról a szultánt, és felszabadítja Izráel országát. 1666 elején Sabbatáj néhány kísérőjével valóban megérkezett a török fővárosba, itt azonban a rendőrség elfogta őket és Gallipoli külváros erődjének börtönébe vetette. Több mint fél évig raboskodtak itt. Ezalatt az új Messiásnak és elfogatásának híre szertefutott az egész világon. A hollandi, német, angol, olasz és lengyel zsidó községekben sokan