"Templom, parlament, kínpad: megannyi színpad" [antikvár]

Részlet "Aki hátra nem világít, előre sem" (Illyés Gyula) Az egérfogó 1919. SZEPTEMBER 30-án utoljára játszott Hunyadi téri otthonában a kolozsvári Magyar Színház társulata. Shakespeare Hamletjével búcsúzott az együttes, melynek direktora, Janovics Jenő alakította a román cenzor által erősen csonkított tragédia főszerepét. Szavakat, mondatokat, jeleneteket heréltek a remekműből, ám Arany János fordításában a dán királyfi egy búcsúmondata benne maradt: „Horatio, halott vagyok; te élsz: / Győzd meg felőlem és igaz ügyemről/A kétkedőket. " - mire a függöny összecsapódott. És nem a játszók dagálya repesztette a nézők fülét, amitől Hamlet óvta színész-barátait, hanem a Történelem fojtotta könnyárba a nézőteret. Miközben a közönség maradásával zokogva tüntetett, a némaságra ítélt igazgató kezének jelzésével a békés hazatérést kérte. De az emberi sokaság maradásával tüntetett. Mire a román hadsereg betört az épületbe, és Kolozsvár magyarságát kiűzte tháliás hónából. Arany drámavégi fordulatával „sort" ugyan nem lőttek a darab végén, de a román katonaság puskatussal ürítette ki Erdély Sors-csarnokát. Hamlet Claudius lelkiismeretének freudi próbatételeként szervezi a színi előadást, Az egérfogót; hogy példázatjátékkal szembesítse apjának gyilkosát. Kolozsvárt maga a tragédia emelkedett egérfogóvá. Szembesítve a román hatalmat az 1918. december 1-jei gyulafehérvári „egyesülés"-sel, az ármányos hazugsággal majdani szétdaraboltatásunk igazolására. A kétharmados veszteség fölötti fájdalmat legjobb költőink, íróink, Kosztolányi, Karinthy, Móricz, Juhász Gyula visszhangtalanul jajdították a világnak. Herczeg Ferenc pedig 1921-ben nagyidai keserves kacajjal megírta nemzeti létünk abszurd színpadi lenyomatát Baba-hu címmel. Hamlet „tíz-húsz sorból álló mondókát", betoldást ígér színész barátainak, hogy a Gonzago megöletéséről szóló darab élét erősítse Claudius előtt. Nincs filológiai jele, hogy megírta volna, de az előadás így is robbantotta a királyi udvart. Herczeg sorok helyett a győztes hatalom működését szatirikus látomásban világképpé tágítva láttatta; Kosztolányival szólva: „A históriának fintora ez a játék. " S amit Herczeg még nem tudhatott, de késői meg- és túléltek tudunk: képtelenbe forduló XX. századunknak ez csak a kezdetét jelentette.