Világcsodák [antikvár]

r MŰVÉSZI HEGYEK Az ókori Egyiptomban épült piramisok az emberi kultúra legnagyobb alkotásai közé tartoznak. Sem rajz, sem fénykép nem adhatja vissza a piramisok lenyűgöző látványát. A hatalmas gúlák láttán a szemlélőt tisztelet tölti el, törpének érzi magát, de ugyanakkor büszkeséggel gondolhat arra, hogy mire képes az ember. Nem ismerjük a sok ezer munkás nevét, aki e csodákat létrehozta. De tudjuk, hogy a Nílustól nyugatra, el-Gíza határában magasló síremlékeket Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz fáraók emeltették Kr. e. 2540 és Kr. e. 2450 között. A hét ókori világcsoda közül egyedül a piramisok azok, amelyek ma is megcsodálhatóak. És talán örökké hirdetik majd, mire voltak képesek Egyiptom teljhatalmú uralkodói, akik ötvözték a korabeli tudományt és technikát alattvalóik ezreinek nyers emberi erejével. IMHOTEP ÚJÍTÁSA Az egyiptomi Óbirodalom fáraói kezdetben négyszögletes, föld alatti sírkamrákba, masztabákba temetkeztek. Az első piramis, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa Szakkarában épült Kr. e. 2600 körül. A síremléket a III. dinasztia leghíresebb építésze, Imhotep tervezte, és a munkálatokat is maga irányította. Eredetileg egy föld alatti sírkamrával ellátott épület alaprajzát készítette el, de később megváltoztatta elképzelését, és az egyszerű masztabát előbb négy-, majd hatlépcsős piramissá alakította át. Dzsószer utódai egyre nagyobb piramisokat építtettek maguknak. A kő-gúla a napisten, Ré jelképe volt. A fényességet, dicsőséget és a felemelkedést jelentette, vagyis azt a helyet, ahol „a nagy isten az égbe emelkedik". Az ókori Egyiptom kisebb-nagyobb uralkodói összesen mintegy 60-100 píramist építhettek. Egy részüket később lerombolták, többet betemetett a sivatag homokja, amely állandóan nyomul a Szahara felől.