Világtörténet képekben II. [antikvár]

Ötödfél évezrede, az ókorban a fáraók emelték, a középkorban a sivatag homokja félig, a feledés egészen betemette, régészek ásták ki az újkor derekán. A kereső ember fedezte fel, ismerte és hódította meg. Felmérte súlyát, arányait, kifürkészte korát, eredetét, megtudta róla mindazt, amit a régészet és a történelem segítségével, a tudás és az értelem erejével megismerhetett a szfinx titkából. A felfedező ember, a vállalkozó polgár az újkor, a kutató szellem a felvilágosodás szülötte volt. Ez az ember fedezte fel az antikvitást és Amerikát, ez a szellem reformálta, majd tagadta meg a középkori egyház tanait, ez ismerte meg az égi és a földi mechanika törvényeit, ez a polgár szabadította fel magát és társadalmát a feudális maradiság és önkény kötelékeiből. Magát a kort a 17. század közepétől, az angol forradalomtól számíthatjuk: ebbe torkollottak a megelőző évszázad újító-reformáló részfolyamai és mellékágai, ebben érlelődött koralkotó tetté az előkészítők és előfutárok öröksége. Az angol forradalom, amint Marx mondotta róla, nem helyi érdekű, hanem európai jellegű forradalom volt. "Nem a társadalom egy bizonyos osztályának győzelme a régi politikai renden: az új európai társadalom politikai rendjének meghirdetése" volt. mi a koralkotó új, a valóságos megújulás, amelynek példája és hatása Európán végighullámzott, kései gyűrűzése pedig térben távoli földrészekig, időben napjainkig elér? Mi az az időhöz kötött értelmezhetősége ellenére évszázadokon át érvényes modernség, amely korunk közvetlen előtörténetévé, a mába torkolló folyam forrásvidékévé teszi a 17. századi nagy átalakulást?