Zalai népi művészek [antikvár]

Az olvasó figyelmébeElődeink - Göcsej, Hetés és más zalai tájak parasztembereinek - a mindennapok megélhetési kényszeréből kinőtt, értékekben gazdag müvészkedése köztudottan eredeti színfoltot jelent a hazai népi diszitőművészet palettáján. Akár a neves és névtelen zalai pásztorfaragókra gondolunk, akár a századunkban még egy virágkort megélt fazekasokra vagy a hajdani himzőasszonyokra, továbbá a falusi takácsokra és a népi kismesterség régvolt képviselőire, a kollektiv népi értékteremtés mellett megannyi újító szellemű népművész-egyéniséget is szült ez a táj. Remekeik valaha megtermékenyítő erővé váltak a magyar népművészet számára, ma megyei és országos közgyűjtemények díszei és beépültek kultúránk alapköveibe.Az urbanizáció felgyorsulása előtt szinte minden zalai faluban számontartottak - olykor messzeföldön híres -művészkedő parasztokat, pásztorokat, iparosokat. A századunk hozta nagy társadalmi átalakulások idején úgy tűnt, hírmondójuk sem maradt, folytatójuk még kevésbé. A régi falusi-kisvárosi létforma gyökeresen átalakult, új gazdálkodási, művelődési, közösségi szokások honosodtak meg, új értékek születtek. Ám bármekkorát reméltünk lépni, azóta kiderült: a népi kultúra értékei nem múltak el, sőt elektronikus csodákkal teli korunkban is ott munkálnak a társadalom, s az egyén szinte minden sejtjében. Nemcsak szemet gyönyörködtetőek egy-egy pávakör, néptánccsoport díszes formaruhái és produkciói, hanem közösségi, nemzeti hovatartozásunk tekintetében ís hasznos irányba kalauzolhatnak. Nemcsak kikapcsolódást jelenthet sok ember számára, ha faragókést vesz a kezébe, ha szépséges ősi mintákat hímez egy darab vászonra vagy agyagot, bőrt, vasat, textilt formáz, hanem kötődést egy tájhoz, köteléket hagyományainkhoz, s végső soron erős kapcsolódást egy nemzethez. Értékkeresése közben valószínűleg mindezért épít ma újra szívesen napjaink embere a népi kultúra közösségi indíttatására, nemzeti sajátosságaira és nem utolsó sorban demokratikus voltára. Vagyis miközben konzumkultúrától féltik vagy a haladás jegyében leszólják, a népi kultúra búvópatakként előtörve újra fontos magatartásmintát kínál és mondanivalóval szolgál korunkban is számos embernek.A faragókést ismét sok fiatal veszi kézbe, felváltva a régivágású népművészeket, miként a hajdani hímzőasszonyoknak, továbbá a falusi takácsoknak, vagy a csuhé- és szalmafonóknak is akadnak követői, s nem is kevesen. Ha 15-20 éve úgy tűnt, nem lesz folytatója a népi díszítőművészetnek Zalában, most e kis kiadvány szerencsére e jóslatok megalapozatlanságát tanúsítja. Természetesen ehhez a mai reneszánszhoz kevés lett volna, ha belátjuk, hogy megtermékenyítő lehet a népi kultúra folytonossága. Az alkotókedv felébresztéséért sokat tett megyénkben is a népművészeti egyesület, nemkülönben a gondjai közepette is erős közművelődés, s egy sor nagyhatású alkotó és szervező, számos fiatallal Ismertetve meg - remélhetőleg egy életre szóló érvénnyel - a népművészet varázsát.Legutóbb hat éve vehetett kézbe egy hasonló kötetet az olvasó, s az akkorihoz képest ez a mostani immár igazi korszakváltást dokumentál a zalai népi művészek körében. Kérjük, ismerkedjenek meg törekvéseikkel!