Magyar egér [antikvár]

Kiderült, hogy a magyar egerek ellenállóbbak bizonyos oltóanyagokkal szemben, mint az angol egerek. Míg az angol egerek virgoncabban futkároztak a kalickában, mint valaha. Kifejezetten jól érezték magukat, mint a magyar szúnyogok szúnyogírtás után. Valami lehet itt a levegőben minálunk, a Kárpát-medencében. Normális országokban a normális egerek és szúnyogok már régen föladták volna. Nálunk és a hozzánk hasonló nem normális országokban új erőre kapnak, ha ki akarják irtani őket. Milyenek is vagyunk, mi magyarok? Valóban elpusztíthatatlanok? Született túlélők vagy született vesztesek? Infantiliizálódtunk-e az elmúlt negyven év során? Vagy éppen ellenkezőleg: megtanultunk túlélni "nem működőképes" rendszerekben is? Miért nem tudtunk sem a Kádár-rendszerben, sem a rendszerváltás után valódi polgárokká válni? Hogyan éltünk meg az elmúlt négy esztendőt: az atomjaira hulló világot, a bizonytalanságot, a közvetlen közelünkben zajló háborút? A szerző (ön)iróniával megrajzolt publicisztikái rólunk és nekünk szólnak. A kisemberről, az átmeneti kor átmeneti emberéről. Aki fel is nőhet még, de meg is maradhat a gyermekorban, ez elsősorban tőle függ.