Magyar világháló [antikvár]

A történelmi viharok forgataga határokkal szabdalta el egymástól a magyarságot a Sors milliókat késztetett arra, hogy nyomorukból menekülve, veszélyeztetettség ükből futva, nagy álmaikat valóra váltani, képességeiket próbára tenni szóródjanak szét a világban. Bár az ország területe és ereje megcsonkult, s a magyar nemzet polgárainak tetemes hányada talált befogadó otthonra idegen tájakon, a Haza azonban kivételes képességgel tartotta fenn magát, emelkedett, s él tovább honfitársai szeretetének középpontjaként Hiszen eszünket és szívünket minden megpróbáltatás ellenére egymáshoz köti magyarságunkban közös ezredéves múltunk: az anyanyelvben, a kultúrában és hagyományokban, a felemelő és fájdalmas históriai emlékekben megtestesülő azonosságunk. S ebből fakadó közös felelősségünk a nemzet jövőjéért Tegyük dolgunkat az ország határain belül, vagy túl azokon, tőlünk akár óceánnal elválasztva. Sem a hazában élőként, sem az országnyi hazából elszakadtként nincs más utunk és kötelességünk, mint hogy a számunkra adatott helyen és körülmények között legyünk sikeresen és megbecsülten együttműködő részesei a "népek hazája, nagyvilágnak". De mindig ott kell munkáljon bennünk annak erős tudata, hogy ezzel együtt és mindazonáltal magunk érdemeinek jóvoltából a haza jó hírét is fényesítjük. Jó hazafiként Mert mint nemzeti himnuszunk nagy költője, Kölcsey Ferenc mondja: amiként az Isten egy szívnek egy kebelt teremtett, úgy az embereknek egy hazát. És ez a haza lehet bármely kicsiny, bármely esett sorsú, a szeretet vonzalmának erejét sosem tárgyának nagysága határozza meg. S bár minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele szeretni az emberiséget, de az egész világért, az egész emberiségért élni, küzdeni és meghalni: azt csak a Mindenható tehetné. A halandó ember szíve aligha bír el többet, mint hogy ezt az áldozatot elsősorban háza népéért, hazájáért hozza meg. Leonidas csak egy Spártáért, Regutus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért küzdhetett és ha Ihatott meg. Persze számos a felelősségünk abban, hogy a hazában élő és a szétszóratás sorsát vállalt magyarság, a nemzet tagjai között ne csupán belső szellemi és érzelmi késztetés által éljen magyar azonosságunk érzete, hanem létezzenek és gyarapodjanak olyan intézményes formák is, amelyekben az összetartozás tudata nap mint nap látványos tényszerűséggel is meg nyilatkozhat és erősödhet. Abban a meggyőződésben ajánlom a Tisztelt Olvasó figyelmébe ezt a könyvet, hogy az rányitja szemünket mindarra, amit ez ügyben boldog megelégedéssel tekinthetünk erényünknek és meglehet, arra is, hogy mely hiányok pótlását kérhetjük számon jó okkal magunktól.