"...Nyelvünk iránt forró szeretettel viseltetünk..." [antikvár]

Borítója elszíneződött.
Ezt a tanulmányt néhai Görög Sándor barátom, lelkes hajdúdorogi lokálpatrióta ösztönzésére és évtizedeken át gyűjtött szakirodalmi anyagának felhasználásával írtam, 1986-ban. Rövid áttekintés kívántam nyújtani a mai érdeklődőnek, hogy milyen elfogult, soviniszta szerepet játszott a román görög katolikus egyház a történelmi Magyarországon, és mennyire védtelen, kiszolgáltatott volt, vele szemben, a magyarság - saját hazájában. Trianon megértéséhez is hozzátartozik. Éppen ezért, a magyar görög katolikusság nemzeti, anyanyelvi törekvéseinek tárgyalásánál nem annyira az egyháztörténeti, mint inkább nemzeti önazonosságukért folytatott, hazafias küzdelmük bemutatására fordítottam figyelmemet. Nagyon fontosnak tartom erre, a periférikusnak tűnő, de a magyar önvédelem számára a jelenben is sok tanulsággal szolgáló, történelmi eseménysorozatra felhívni a sorskérdéseink iránt érdeklődő olvasó figyelmét. Talán nem felesleges itt megemlítenem azt sem, hogy a Szentszék - 1996-ban! - kijelentette: a százezernél is népesebb római katolikus moldvai magyarság számára azért nincs anyanyelvű istentisztelet, mert a liturgia nincs lefordítva még a nyelvükre! Ha majd... Addig azonban románul beszél velük, hitoktatja, gyóntatja és kereszteli, esketi és temeti őket a moldvai janicsár papság. A hasonlóság tragikus.