Száz év múlva - A Titanic-állandó [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Neves művészek, tudósok milyennek gondolják a világot - és benne Magyarországot - száz év múlva. Az ismert újságíró, Bán László megkérdezte erről Vekerdy Tamást, Geszti Pétert, Lukács Bélát, Lovász Lászlót és másokat - érdekes válaszok születtek. VEKERDY ​TAMÁS: „Itt van például ez a nagyszerű gazdasági világválság…” CSÁNYI VILMOS: „Képzeljünk el egy villamosvezetőt, aki nem mehet el nyugdíjba hatvan-egynéhány évesen, hanem csak százhúsz éves korában!” KEPES ANDRÁS: „Kommunizmus lesz, ahogyan Marx megálmodta, tehát délelőtt lehetsz munkás, délután művész, este meg filozófus.” KOCSIS ZOLTÁN: „Majd hazudni sem lesz értelme, hiszen azonnal "látszik”!" BUDA BÉLA: „Igényelni fogják a gyereket az erre szolgáló központban, mint annak idején a Trabantot.” BRÓDY ANDRÁS: „Valamit be kell emelni a maszáj törzsek vagy a kibucok pénz nélküli világából.” RUDOLF PÉTER: „Mi lesz, ha száz év múlva léket kap egy "Titanic” nevű csillagközi űrhajó?" FINTA JÓZSEF: „Az angolnak nemzeti változatai jönnek létre, tehát a hunangol, a polangol meg romangol…” MÜLLER PÉTER SZIÁMI: „Pici gyerekkorom óta úgy érzem, hogy apokalipszis van: amibe beleszülettem, az maga a világvége.” GALÁNTA ZOLTÁN: „Halhatatlanok leszünk: csak az hal meg, aki fizet érte.” MAKK KÁROLY: „Már egyetlen hús-vér színész sem szerepel majd, mert az túl drága lesz.” JELENITS ISTVÁN: „Nem azért teremtette Isten a világot, hogy egyszer aztán hirtelen támadt haragjában elpusztítsa.” Előszó: Merész, de reménytelen vállalkozás - gondolhatja az Olvasó a kötet címét látva. Hiszen senki sem képes megalapozott jóslatokra százéves távlatban! Persze, a sci-fi-írók megsejtettek néhány dolgot, de éppen a személyi számítógépről, az internetről, a mobiltelefonról, az életünket ma annyira meghatározó eszközökről még csak nem is álmodtak. Pedig ezek csupán kulisszák, a társadalmak jövőjéről nehezebb érvényeset mondani - vegyük például Jókai százharmincöt évvel ezelőtt írt művét, A jövő század regényét... Különben is, végzetes katasztrófák egész sora fenyegeti az emberiséget, a Földet: lehet, hogy meg sem éri civilizációnk a következő század elejét. Mégis izgalmas megismerni teremtő fantáziával megáldott emberek jövőképét. Különösen, ha olyan alkotókról van szó, akik saját területükön már bizonyították, hogy fontos vonásait ismerték fel ennek a világnak. Huszonegy jeles magyar tudóssal, művésszel, alkotó emberrel beszélgettem a lehetséges jövőkről - ezúttal azonban nem elsősorban szakértőként szólalnak meg, hiszen a fizikus, mondjuk, az állam szerepéről, a színész pedig a genetikáról gondolkodik. Persze, vannak visszatérő témák, az ember-gép szimbiózistól a szinglik társadalmán át Kína jövőbeli szerepéig: a beszélgetések egymásutánja új megvilágításba helyezi a már megismert elképzeléseket. Bárhogyan is lesz, az biztos, hogy Nostradamus magyar követőin senki sem fogja számon kérni jóslataik helyességét száz év múlva. Bár, ha most elkezdik olvasni az első beszélgetést, felmerülhet, hogy azért erre sem érdemes mérget venni. És végül, ami az alcímet, a Titanic-állandót illeti, előbb-utóbb azért arra is fény derül... Bán László