Bővebb ismertető
Az 1055-ben készült és eredetiben fennmaradt Tihanyi alapítólevél gazdag szórványai a magyar történeti nyelvtudomány számára elsőrendű fontosságú kutatási terület. Ezt ismerte fel többek között a nyelvész Melich János is, aki 1934-ben a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályán tartott ülésén a Latinbetűs helyesírásunk eredete című előadását azzal kezdte, hogy az első és kétségtelen hitelű, eredetiben fennmaradt latin nyelvű emlékünk, az 1055-ből való Tihanyi alapítólevél kiválóan alkalmas a latinbetűs helyesírásunk eredetkérdésének tisztázására. Mert az alapítólevél "latin szövegébe 58 magyar közszó van beágyazva, s ezenfelül van benne 32 olyan magyar hely- és személynév, amely részben ma is él nyelvünkben, részben pedig hangalakja később előkerülő adatok alapján megfejthető.