Természet-kép [antikvár]

Gerincén repedezéssel (nem tört meg).
Géczi János (1954) tanulmányaiban néhány művelődéstörténeti korszak, illetve egy-egy alkotó nyílt vagy rejtett természetképét vizsgálja. A szerző a pécsi tudományegyetem művelődés-, valamint neveléstörténetet előadó docense, kutatási területe a világképek s a természetről szóló bölcseletek alakulása. Évtizedes vizsgálata középpontjában egy univerzális európai szimbólum, a rózsa kultúrtörténetének vizsgálata áll. A szerző - képesítését tekintve biológus - ez irányú érdeklődését korábbi, irodalmi művei is tanúsítják. A mostani gyűjtemény a modern élettudományi törekvések jegyében olyan alig bejárt világokba kalauzol, mint az iszlám kertek, a reneszánsz természeti motívumok vagy épp a Csongor és Tünde flórája és faunája.