Bővebb ismertető
Volt könyvtári példány.
Egy neves amerikai kutatócég 2000 augusztusában tette közzé 42 országot érintő tanulmányát a „digitális szakadék" átugrásának lehetőségeivel kapcsolatban, és Magyarország esetében arra jutott, hogy lehetséges versenyelőnye kiemelkedő emberi erőforrásaiból fakad. Az ezt erősítő újabb keletű kezdeményezések közül a szerzők a négy évvel ezelőtt kezdődött Sulinet-program és a kistelepülések lakóinak esélyt nyújtó Teleházak gyarapodását tartják világviszonylatban is kiemelésre méltónak, ám egyúttal figyelmeztetnek is: mindez vajmi keveset ér, ha az „e-leadership" a politikai és gazdasági vezetők befektetői szemléletben és véghezvitt programokban megnyilvánuló tudatossága hiányzik. A hasonló értékelések alapján az „információs forradalomnak" a „végekre", a vidék társadalmához való eljuttatását szem előtt tartó kormányzati, nemzetközi szervezetek által támogatott, valamint egyetemi és civil társadalmi kezdeményezések sorában a magyar teleház-mozgalom vérbeli sikertörténetként lép elénk. A számok alapján hazánk népességarányosan világelső a teleházak számát, az információs- és kommunikációs technológiák közösségi elérését tekintve. Mindezt alig néhány év alatt sikerült elérni - a „teleház-gondolat" 1992-es megjelenésétől az 1994-ben alakult első két teleházon át a Magyar Teleház Szövetség 1995-ös megalakulásáig (amely akkor mindössze 1 teleházból és 15 magánemberből állt).