A biedermeier [antikvár]

Nemrégiben még ismeretlen volt az a szó, mely e kötet címe. Ma pedig már a divatos kifejezések közé tartozik, mert egy olyan korszakot jelöl, amely nagy kegyben áll társadalmunkban. Akként használjuk, mint a barok, rokoko vagy empire fogalmát, azaz egy stilust nevezünk meg vele mely az akkori élet minden jelenségére rányomta bélyegét.Maga az elnevezés valamivel régibb keletű, mint az az értelme, amellyel az emberi lélek egy stilusát jelöljük. Csodálatosképpen ez a szó is gúnyos elnevezés volt, mint a barok, vagy az impresszionista kifejezés. Ezernyolcszázhetvenben egy német költő, Eichrodt, egy kis verskötetet adott ki e címmel: "Biedermeier daloskönyve", melyben jó csomó régi verset úgy szerepeltetett, mintha azokat egy akkori derék sváb tanító írta volna. Ebből a gúnyos ízű szóból, melyet kieszelője az önmaga szerény viszonyainak csodálatától eltelt, jámbor, érzelgős, falusi ember megjelölésére használt, honfitársunk, Hevesi Lajos alkotta a stiluselnevezést. Állandóan használta e szót az 1815-től 1848-ig terjedő idő művészetének megjelölésére a "Neue Freie Presse"-be írt cikkeiben és könyveiben is. Ma már az egész német irodalom elfogadta és széltében-hosszában alkalmazza e kifejezést, mellyel már nemcsak mi élünk, kik mindig engedelmes követői voltunk a német kulturának, hanem még a franciák is ismerni, sőt használni is kezdik azt.