Bővebb ismertető
E munka a Magyar Tudományos Akadémia 1933-ban hirdetett pályázatának köszönhető, amelynek eredményeként a szerzők megbízást kaptak A klasszicizmus építészete Magyarországon c. mű megírására. A bíráló bizottság határozata szerint Zádor Anna feladata volt a kör művészettörténeti, Rados Jenőé pedig annak építészeti feldolgozása. E felosztás a szerzők munkáját nem könnyíthette meg, mert helyenként a két szempont elkülönítése alig volt lehetséges és így egyes adatok ismétlése elkerülhetetlenné vált.
Az összefoglalás egyöntetű munkájának egyébként is szinte leküzdhetetlen akadályai voltak. A klasszicizmus korára vonatkozó eddigi anyaggyűjtés igen vegyes értékű. Egyes kitűnően feldolgozott részletek mellett nagy területek maradtak szinte érintetlenül. E hiányokat a szerzők rendkívül nehéz körülmények között folytatott kutatással sem tudták minden esetben pótolni, annál kevésbbé, mert a kor emlékeinek jelentős hányada tudományos feldolgozásban még név szerint sem szerepel. Súlyosbította a munkát az a körülmény is, hogy az ország nagy területének megszállása következtében a levéltári anyag egy részéhez egyáltalán nem lehetett hozzáférni, továbbá az, hogy a szükséges képanyag teljesen hiányzott. Így a mű nem is érhette el a feldolgozásnak azt az egyenletességét, amelyre a szerzők törekedtek, bár számoltak azzal, hogy az első összefoglaló kísérletnél ez amúgy is jóformán lehetetlen. Külön nehézséget jelentettek a sokszor igen kedvezőtlen körülmények között készült fényképfelvételek, amelyeknek esetleg szükséges megismétlésére legtöbbször nem nyilt alkalom.