A művészetek története [antikvár]

A m. tud. Akadémia 1861-ben a Hölgyek alapitványából pályadijat tűzött ki ily czimű munkára: A festészet egyetemes története, korok, népek, irányok és iskolák szerint. A pályázat azonban eredménytelen maradt. Nem koronázta siker a törekvést, melynek nyilvánvaló czélja az volt, hogy a képírásnak történetét a magyar művelt közönségre nézve hozzáférhetővé tegye, a művészeti ismeretek terjesztése által fölébreszsze a művészet iránti általánosabb érdeklődést. Azóta huszonhárom év mult el. Ez idő alatt nemzetünk a közművelődésben rendkívüli haladást tett. Nagy elmék és szerény napszámosok czéltudatos és következetes munkája az ember szellemi tevékenységének minden ágát, a művészetet is felölelte, a műveltség a nemzet szélesebb rétegeire terjedt ki, általánosabbá lett, az értelmiség szám szerint gyarapodott, műveltségének köre tágult, s színvonala jelentékenyen emelkedett. A huszonhárom év előtti Magyarországot e tekintetben nem lehet a maival összehasonlítani. Nemzeti fönmaradásunk egyik legfőbb biztosítékának alapjai megszilárdultak. A mi egykor kevesek óhajtása és ábrándja volt, az most valóság: Magyarországnak van művészete; a magyar művészet nem idegen hazájában, általános érdeklődés veszi körül, s többé nem szorul bizonyításra, mert immár élő meggyőződés az, hogy a művészet egyik kiegészítő része a közműveltségnek, s ugyanakkor nagy fontosságu közgazdasági tényező.