A reneszánsz és barokk Kelet-Európában [antikvár]

Ha a szláv népek és a velük kulturális szempontból sokban összefonódott románok művészetét át akarjuk tekinteni, nagyjából 1500 és 1800 közt, úgy helyenként vissza kell mennünk a XV. századba, másutt pedig átvezetnünk tárgyalásunkat a XIX. századba, hogy bemutassuk azt a kort, amikor a reneszánsz, majd a barokk vonások Kelet-Európa népeinek művészetében is érvényesülni kezdenek. És viszont: a görög-keleti valláson lévő, a bizánci művészeti hagyományokhoz kapcsolódó oroszok, ukránok, szerbek, románok, bolgárok mellett nem tekinthetünk el a katolikus - illetve részben protestáns - nyugati és déli szlávoktól, a lengyelektől, csehektől, szlovénektől, horvátoktól sem, akikre amazok művészete hatott. Az újabb szlavisztikai kutatás ugyanis egyre világosabban kimutatja, hogy "bizánci" és "nyugati" művelődés közt a szlávok világában lehetetlen éles határvonalat húzni. Mind a népi demokratikus, mind a nyugati országok kutatói ma már erővel teljesen hangsúlyozzák az ozmózis és fluktuáció (egymásbaszívódás és hullámzás) kulturális tüneteit a szláv népeknél. Ezeket a tüneteket - mint látni fogjuk - a művészet világában is fellelhetjük. Épp ezért indokoltnak tartjuk, hogy valamennyi szláv nép XVI-XVIII. századi művészetével foglalkozzunk, és a romániai művészet eme szakaszát is érintsük. Mindenképpen érdekes periódus ez: a "bizáncias" vagy "nyugati" színezetű középkor művészetének egyre erősebb átalakulása "újkori" művészetté.