A szépművészetek könyve [antikvár]

Abban az esztendőben, amely két táborra osztja a világ népeit, a Pesti Hirlap oly könyvvel lép olvasói elé, amely most és mindenkor széttéphetetlen egységbe foglalja a világ minden nemzetét. Ez a könyv a Szépművészetek Könyve. A világnak nem mindenkor volt békessége, nem mindenkor volt gazdagsága, de mindenkor volt művészete. Azt lehet mondani, a művészet együtt született az emberrel és az ember együtt fog elmúlni a művészettel. A művészet az emberiség egyetemes nyelve és nincs az a Bábel, amely azt összekeverhetné. Megértjük, ha kihalt népek szenvedélyéről beszél és megértjük a jelen lángoló lüktetésében, megértjük békében és háborúban, szenvedésben és örömben. Nincs nép, mely lemondhatna a művészetről és nincs nép, mely - művészettel ajándékozván meg önmagát - egyúttal ne ajándékozná meg vele az egész világot. Nekünk magyaroknak különösen azért is meg kell becsülnünk a művészetet, mert a művészet az a tér, ahol nagy- és kisszámú nép mint egyenlő erejű fél mérkőzhetik. a művészet nem ismeri a számok hatalmát. Egy maroknyi nép százmillióknak mestere lehet.