Az építészet mellékvágányain [antikvár]

Ami volt, ami van s elenyészni látszik, nem múlik el nyomtalanul. .4 természet tárgyaiban, épületmaradványokban, az emlékezet müveiben - írásban, szobán, képben -, valamint hagyományainkban, ösztöneinkben, végül génjeinkben minden ott van, ami a Teremtés óta történt velünk. Hívjuk a Múzsákat, vagy járjuk a Ilit, a Művészet, a Tudomány útját! Kleió - Történetírás, Melpomené - Tragédia, Thaleia - \ ígjaték, Euterpé - Zene, Terpszikhoré - Tánc, Erato - Szerelmi költészet, Kalliopé - Eposz, i'rania - Tudomány, Polithümnia Himnuszköltészet és az anyjuk, Mnémosüné - Emlékezel Az építészet folyamat. De csak a ma élő építészet az, ami folyamatban van. Egy generáción belüli építészek ténykedése. Építészek, építők teszik le a síneket, rá a vagonokat, és a világ elvárja tőlük, hogy a vonat haladjon. És az halad is, rendületlenül, mert az az élet feltétele. Az élő építész meg az építő naponta teszi a dolgát, állandó folyamatban él. Az építészet vágányain állandó mozgás van. Mi történik a régebben volt építészettel? Ott nincs mozgás, de valaha volt mozgás ott is. Ott is voltak vágányok, ma már mellékvágányok. Régebben voltak stílusok, divatok, építő hagyományok. Ha már feledésbe merültek ők is, holtvágányon állnak. Akkor is, ha még foglalkoznak velük, az emlékezet műveiben, írásban, szóban, képben, de mellékvágányon állnak rendületlenül. Vannak a múltjukat jól ismerő hozzáértők, akik tudják a titkát annak, miként kezdték el a régiek, s folytatták a tudás átadásával a mozgásba jutó jelenvalókat. Ők a tanárai az építészetnek, ám ők is mellékvágányon állnak. Vannak lakott régi városok, falvak, régi házak, s bár használatban vannak, ezek is mellékvágányon állnak, de párhuzamosan az élő vágányokkal: nagy közöttük az áthallás. Vagyis ők nem a végtelenben találkoznak, részt vesznek a gurítóvágányokon némi mozgásban, akár a váltókon keresztül is. És akik a régi épületek helyreállításával foglalatoskodnak, azok is a mellékvágányon űzik tevékenységüket. Más szóval az építészet történetével foglalkozni, azt tanítani, a régi épületeket felidézni rajzban, és azokat megőrizni, mind olyan foglalkozás, amelyet csak az építészeti mellékvágányokon lehet űzni, s néha irigykedve nézni a fővágányon haladókat. Egy ember munkáiról lesz szó és kép e könyvben, aki építészdiplomát szerzett, meg doktorátusokat hozzá, s talán éppen ezért a történelem irányába vitte a sorsa, az építészet történetébe. Jogos hát, hogy életútját az általa földolgozott korok szerint vázoljuk: ókor, középkor, újkor. Mindenekelőtt azonban tekintsük át a diplomáig vezető utat, mely a háborúk korával veszi kezdetét.