Balatonfüred [antikvár]

A Bakony déli szárnyának, a balatoni felvidék hegycsoportjának szűk völgynyílásain túl a hegyek nyúlványai széttárulnak, és a térszín széles lejtőkön ereszkedik a Balaton vízmedencéje fölé. A tó északi párkányának peremén húzódik a csopaki "riviéra" partszakasza. Az elvonult pannóniai tenger helyén a későbbi földmozgások, geológiai talajsüllyedések nyomán keletkezett teknőben az esővíz és a hegyek között utat törő patakok vize hét kis tavat alkotott, de a szél és víz együttes ereje a hét tavat előbb - a tihanyi hegy által elválasztott - két, majd egyetlen víztömeggé egyesítette. S míg az uralkodó, a tó fölött szabadon száguldó északnyugat-délkeleti széljárás a déli vízmedencét fenékig fölkavarta, az iszapot a somogyi parton elteregette s azt szinte teljesen kiegyenesítette, addig a veszprémi part a hegyek árnyékában védetten megőrizte a hajdani hét tó és a patakok torkolata által rajzolt csipkés vonalzatát. A veszprémi fennsík déli lankáin, a csopaki riviéra ölében, a Koloska völgyéből kitörő Séd torkolata mentén fekszik a Balatonnak nemcsak időrendben, de táji, építészeti és irodalmi emlékekben is legelső ékessége, Balatonfüred. A latinos bájú környezet méltán vonzotta a Földközi-tenger partjairól indult római hódítókat a Lacus Pelso, a Balaton partjára. A Pannóniának elnevezett tartomány területén a rómaiak megtelepedése előtti korból csak néhány bronz- és vaskorszakbeli lelet tesz tanúságot valami kezdetleges emberi jelenlétről. De a rómaiak négy évszázadon át - az időszámítás szerinti I-IV. századig - tartó uralmának hagyatékai már fejlett és igényes életről vallanak. Ők vezették be a vidéken a földművelést, ők ültették az első szőlővesszőket, s teremtették meg ezzel a szőlőtermelés alapjait, amely majdan oly sok sikert eredményez a nagyhírű balatonvidéki borászatnak.