Entz Géza nyolcvanadik születésnapjára [antikvár]

Hátlapja megtört.
Az évforduló, amelyben barátainak és pályatársainak széles köre veszi körül Entz Gézát szeretetének és nagyrabecsülésének minden melegével - hihetetlennek tűnik. Azok közé a nagy egyéniségek közé tartozik, akiket a szellem energiái megőriznek az öregedéstől és az idő múlása csupán egyéniségük gazdagodásán, mélyülésén mérhető rajtuk. Nehezen tudnám ezért a „nagy öregeink" egyikeként köszönteni, mert ez a kifejezés valahogy nem illik rá. A nagy fiatalok egyike Ő, akik egy életen át meg tudják őrizni lelkük és szellemük frissességét, mert töretlenül megtartja őket egy sugárzás, amelynek közvetítői és továbbítói. Ennek a fiatalságnak elválaszthatatlan vonása egyfajta derű, nyugalom és kiegyensúlyozottság, ami rá annyira jellemző, valamint a nyitottság minden és mindenki iránt. Ez a nyitottság teszi képessé arra, hogy mindig a jelenben éljen, mindig aktívan részt tudjon venni a jelen feladataiban, befogadva azt is, ami új és már a jövőbe vezet. De ugyanebből a nyitottságból fakad az adni tudás, a megszerzett ismeretek és értékek továbbításának készsége. Nem csak a katedrán tanított mindig szívesen, hanem egész életével. így kaptam magam is sokat tőle, barátként és munkatársként a közös hivatás mindennapjaiban, és így lett Ő mindenki számára fogalomként „a tanár úr". Ő maga atyai barátját, a Kolozsvárt élt nagy történészt, Kelemen Lajost vallja ebben is mesterének, aki maga is azt tanította, hogy a tudás kincseinek öröme, a továbbadás.