Görögország építészete [antikvár]

Hatalmas népvándorlás kezdetei bontakoznak ki az i. e. III. évezred delelőjén: indo-európai törzscsoportok húzódnak Eurázsia sztyeppjeiről, sőt Közép-Ázsiából Nyugat felé. Ekkoriban az Égei-tenger vidékén, az északi-balkáni mezőségeken, továbbá számos szigeten, mindenekelőtt Délosz, Parosz, Naxosz, Théra, valamint Kréta partjain már az európai kultúra alapjai kristályosulnak. Évezredek mélyéről, az új kőkori i. e. 4500-i. e. 2600 közötti emlékanyagban, Larissza környékén elő-ázsiai mintájú parasztgazdaság nyoma került napfényre. Ősi eredetű állattenyésztő-földműves falvak romjai rejtőznek a termékeny Thesszália másfél száznál több, magule névvel jelölt lakódombja alatt. E területen egy igen korai település maradványait is feltárták. A lakóházak típusa itt általában négyszögletű, az egyterű belsőt támpillérek tagolják, hogy a tetőgerendák fesztávolsága csökkenjen. A lakóház kissé összetettebb elrendezésű változata, a megaron Szeszklóban jelenik meg a korszak utolsó évszázadai során. Magja tűzhely köré épített négyszöges felnyíló előcsarnok csatlakozik. Megoldásmódja a barlanglakás és szentély, illetve temetkezőhely sajátos elrendezésével rokon.