Gorsium-Herculia-Tác [antikvár]

Az őskori embernek csak néhány kisebb jelentőségű települése található meg Székesfehérvár tágabb környékén. A bronzkor második felétől kezdve a közeli Pákozdvár magaslatán emelkedett, vaskos falak között, a vidék központja. A kelták a kis folyók, tavak partjai mentén alakították ki apró, falusias településeiket. Úgy látszik, Tác és Fehérvár ebben az időben még semmiféle szerephez sem jutott. Az ismeretlenség homályából akkor emelkedett ki ez a terület, amikor a kereskedelem és a stratégia bonyolult erőterei egyszerre kezdték éreztetni hatásukat. A Duna északi és keleti folyása mentén ősidők óta használt átkelőhelyek a délre, illetve délnyugatra vezető utakat éppen úgy meghatározták, mint a délkeleti irányba húzódó szélfútta dombhátak, folyóvölgyek, a Balaton és a Velencei-tó délnyugat-északkelet irányú tágas vízfelülete. E térségben a közlekedés természetes fókusza minden időben Székesfehérvár környékére esett. Azt már csak a történeti körülmények döntötték el, hogy e csomópont a Sárvíz átkelőhelyénél, Gorsiumban (1. kép) gyűjtötte össze a négy égtáj felől ide vezető utakat, vagy a Gaja mocsaraktól védett szigetein, ahol Alba Regia épült fel. Az ókori és a középkor óta élő város sorsát a merőben más társadalmi és históriai helyzet ellenére azonos szerepe ismételten hasonlóvá tette.