Három évtized tíz évszázadért [antikvár]

115 éve, 1872 áprilisában alakult meg a magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, hogy fennmaradt, építészeti emlékeink felett őrködjön. Az intézményes műemlékvédelemnek ebből a több mint 100 évéből, az utolsó harminc jelentősen kiterjesztette a védelmet időben, műfajban, s eljutott az egyedi épületek védelmétől az együttesek, egész városközpontok és a környezet komplex megőrzéséig. Az 1906-ban kiadott első "műemlékjegyzék", Gerecze Péter: "A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma" című műve, a műemléki korhatárt 1711-ben alapította meg. Ez azt jelentette, hogy ekkor még a barokk emlékanyagot sem tekintették védendőnek. Összehasonlításként: jelenleg a védettség alatt álló épületek legfiatalabbja a Budapest, Engels téri autóbusz pályaudvar, Nyíri István 1948-ban emelt épülete, s a legöregebb a szabolcsi prehisztorikus földvár. A több ezer évet áthidaló és felölelő két védett emlék között a különböző korok és tílusok sokféle, sokszínű épületeit, művészeti történeti emlékeit védjük, s szándékunk szerint megmentjük a jövő számára. A jelenlegi szervezeti formában három évtizede dolgozik így az építésügy keretében működő Országos Műemléki Felügyelőség - a társadalom egyre szélesebb körű és hatékonyabb közreműködésével.