Hogyan építkezget a DOTE? [antikvár]

Előszó Albert Schweitzer írja életútjára visszatekintve: „Az emberiség hanyatlásának korszakában születtem." Ha ezt a megállapítását csak önmagában idézném, azt gondolhatnák e sorok olvasói, hogy a nemzeti búslakodók táborához tartozom. Pedig optimistának tartom magam, aki hisz a sokszor reménytelennek látszó helyzetek megoldásában is. Ha a világban mérhető lenne a jó és a rossz, az ugyanannyi lenne, csak tőlünk függ, hogy ebből mennyit veszünk észre. Ezért lehet meglepő, hogy most egyfajta hiányosság-gyűjteménnyel jelentkezem, de természetesen egy távolabbi jó cél érdekében. Amit leírok, talán tizede sincs annak, ami másoknak e témában ismert. Ha törekvéseimhez többen csatlakoznának, egészen új egyetemi történelmet lehetne írni, ami alapjaiban különbözne a közelmúltban publikált sikertörténetektől. A következő elbeszélések szereplői eredeti nevüket viselik, mint ahogy az újságban megjelent cikkeimhez sem választottam magamnak álnevet. írásomnak nem célja, hogy személy szerint bárkit is megbántson. Mi készül most a Debreceni Orvostudományi Egyetemen? Kertai László építész írja 1997 júniusában: „Javaslatot tettünk az Élettudományi Központ és Könyvtár elhelyezésére, melynek megvalósíthatósági programja előkészítés alatt áll. Az épületet a KLTE és a DOTE főgyalogútjaira terveztük. A korábban javasolt telepítést módosítottuk úgy, hogy a botanikus kert területe ne sérüljön." Ugyanez a Kérdőjel 1997. novemberi száma szerint az Anatómiai Intézet mögötti területen, tehát mégis a botanikus kertnél épülne. A tervek természetesen változhatnak, bár erről csak rövidre fogott információ jelenik meg nyomtatásban, mint ez esetben is, két hónappal az egyetemi tanácsülés után. Hogyan idézhetem ezeket, amikor bevallottan ke-