Kő se mutatja helyét [antikvár]

1984. ​június 18-án szakértő bizottság nyitotta fel a székesfehérvári Romkert kriptáját. Közel fél százada oda temették vissza a középkori magyar királyok meglelt maradványait. A látvány döbbenetes volt: királyi tömegsír, szennyvízben álló, összekevert csontokkal . Ötszáz év magyar királyaira is érvényesek Kisfaludy Károly Mohács című versének sorai: „Fénytelen itt szunnyad, s kő se mutatja helyét”. Az egykori pompás uralkodói temetésektől, a gazdag és díszes síroktól, sírkápolnáktól tekervényes út vezetett a tömegsírig. Középkori ereklyeszerző rablásoktól a törökök és az ellenük harcoló keresztény hadak pusztításain át odáig, hogy régészeti feltárások és antropológiai vizsgálatok során nagyrészt még az is megsemmisül, ami a történelem viharait túlélte. Nagy tudósok erőfeszítései és ügyetlenségei, országos és helyi hatóságok nemtörődömsége, látványos újraeltemetési és koszorúzási ünnepségek az egyre reménytelenebb pusztítások feledtetése – mindez részét képezi a királysírok érdekfeszítő történetének. A művelődéstörténész szerző feleleveníti a magyar királyok temetésétől a székesfehérvári királyi temetkezőhely és sírjai megsemmisüléséig lejátszódott bonyolult eseményeket egészen az 1984-es kriptafelnyitásig.