Magyar bútorművészet a XVIII. században [antikvár]

Nagytétény Budapest XXII. kerületének része. Mielőtt a volt községet elérnénk, a rajta átvezető országútról, egy felújított régi út elágazásának tengelyében, apró családi házak környezetéből, meglepetésszerűen tűnik elő a kastély impozáns képe. Helyreállítás alatt álló parkján áthaladva, a két oldalszárny között, a díszudvarban (cour d'honneur) szembeötlik a gazdag kőfaragással készült főhomlokzat, amely az ún. Grassalkovich kastélyhomlokzatok közül is a XVIII. sz.-i magyar építőművészet egyik jeles alkotása. A figyelmes, műemléket vizsgáló szem, a rokon épületekkel összehasonlítva, szokatlan vonásokat talál: az erkélyt tartó konzolok tengelyei nem egyeznek az ablakokéval, a kapuáthajtó, a feljárat sem olyan, ahogy az az egységes tervezésű, barokk kastélyoknál lenni szokott. Önként adódik a kérdés, mi az oka ezeknek az eltéréseknek? A kastély építésének a története adja meg a választ. Az egymást követő nemzedékek építési megoldásai az előzőleg meglevő épülethez mindig a kor és a tulajdonos kívánalmai szerint, találékonyan alkalmazkodnak. A ma látható, s igen erősen megrongálódott épület, nehéz és évek óta tartó helyreállítási munkálatai közben mód adódott arra, hogy építésének történetét a kutatás alapján rekonstruálni tudjuk. Az épületre vonatkozó írásbeli anyag, eddig ismeretlen módon eltűnt, így a család levéltárában található, egyes épületre vonatkozó utalásokat tudjuk egyeztetni a feltárások eredményeivel.