Magyar evangélikus templomok [antikvár]

Sorozatunk második kötetében a magyarországi evangélikus templomok legszebbjeiből válogattunk. Luther Márton tanításainak korán, már az 1500-as években sok követője lett Magyarországon, elsősorban is annak nyugati részén. A kezdeti időkben a katolikus templomok pompás belső terei szolgáltak színhelyül a sokkal egyszerűbb, megváltozott liturgiának. Később az ellenreformáció vallási türelmetlensége gátolta meg az ágotai hitvallású evangélikus szertartásnak megfelelő templomépítészet kialakulását. Az üldözés korában szinte bújva, magánházakban, egyszerű imatermekben gyakorolhatták csak hitüket. Ebben az időben igen szigorú előírások határozták meg, hol és mekkora templomot építhettek, sőt még a templom formáját is ezeknek a merev szabályoknak rendelték alá. Az ország másik fele, Kelet-Magyarország, a török hódoltság alatt lényegében kiürült, falvak néptelenedtek el. A hódoltság megszűntével a községek társadalmi, vallási élete a protestáns német és felvidéki szlovák telepesek által éledt újjá. A gyorsan növekvő számú evangélikus lakosság II. József Türelmi Rendeletének következtében egy sokkal szabadabb, bátrabb szemléletű közösségi élet követelményeinek figyelembevételével teremtette meg templomépítészetét. Így jöttek létre a hatalmas méretű, nagy befogadóképességű templomok, mint Békéscsaba, Mezőberény, Orosháza. Válogatásunkban megtalálhatóak az egyszerű, magtárformát mutató falusi templomok ugyanúgy, mint a középkori katolikus templomból átalakított barokk istenházak, vagy a monumentális, tízezres hívősereget kiszolgáló, különleges szószék-oltárral díszített alföldi templomok. Vannak köztük egymáshoz igen hasonlóak, némelyek egyszerű külseje ellenére gyönyörű díszes belsővel, szép faragványokkal, oltárokkal és szószékekkel büszkélkednek. Egy dologban azonban egyek: mindegyik őszinte, tiszta hittel hirdeti Isten dicsőségét.